Másnap sem volt sűrű a program, szokásos reggeli, majd ismét chill a függőágyakban. Ekkorra mondtam azt magamnak, hogy kezdem átvenni a hely feelingjét. Megszokásból tudtuk mi hol van, mikor hova kell menni és mivel, szóval már nem kellett azzal törődni mi lesz legközelebb. Ilyen lazulós hangulatban telt a délelőtt, délután pedig megnéztünk egy-két net meccset. Hát nem mondom, szinte laikusként nézem a netet, de valami eszméletlen kemény meccsek voltak. Érdekes látni mennyire más emberek játsszák a netet és a freestyle-t, ráadásul a két sportot csak a bag köti össze. Arra jutottam, viszont, hogy nagyon jó ez így, hogy egy-két nagy rendezvényen találkozik a két válfaj, mert szerintem netesek és freestyleosok tanulhatnak egymástól, mind hozzáállást, mind küzdőszellemet. A netet ugyanis rendszerint idősebb - de ha nem is idősebb - komolyabb emberek játsszák. A komolyságot nem úgy kell érteni, hogy befásultak, de a játékot komolyan, sportként kezelik. Este valószínűleg ők is legurítanak egy- két sört, de a pályán harc van, a pályán kívül pedig barátság. Szóval jó volt nézni a meccseket. Lurko ezen a napon rálelt a masszőr sátorra, amit ezek után szinte minden nap meglátogatott és jól tette, mert láthatóan jó kedvvel tért vissza a gyúrásból.

Délután fele big 3 következett, amire be is nevezett. A színvonal itt sem csökkent, röpködtek a kombók, meg kell említenem egy két nevet, akikről eddig nem szóltam. Az egyik Phil Morisson, aki Új-Zélandról érkezett, szerintem többet repült mint akárki, de ez nem tett be neki, mert olyan szépen lazán húzkodta a trükkjeit, amilyet nagyon kevés játékostól lát az ember, ráadásul teljesen jó arcnak néz ki a srác, szerintem hallunk még felőle. (már hallottunk) Rajta kívül persze sokan odarakták magukat, köztük a csehek is. Lurko betolta az elsőnek betolandó kombóját. (Jani walker>Blurry Whirl>Spinning Pdx Whirl). A többit sajnos nem sikerült beadnia, de ez sem számított rossznak, viszont nem tudtuk, hogy hányan jutnak tovább, plusz nehéz emlékezni ennyi ember kombójára, szóval hasonlítgatni sem tudtunk. A big 3 végeztével jött egy olyan versenyszám, ami eredetileg nem volt bent a programban, viszont egyre nagyobb reflektorfényt kap, a circle contest.

A circle contest, Ellis Piltz illetve Ianek találmánya, ha jól tudom, és azt kell mondja elég nagy sikert aratott. (nekem is nagyon tetszett) A lényeg, hogy pár ember - jelen esetben négy - a circle etikett szerint játszik, meghatározott ideig. (Etikett: nincs magadnak feldobás, első ejtésnél tovább adod stb...) A játékot zsűri figyeli és pontozza, nézik a technikai szintet a változatosságot, a körök hosszúságát, a trükkök nagyságát, szóval, mint ahogy valaki már írta, tulajdonképpen ez a versenyszám olyasmi, mintha összegyúrnánk a sick3-t a shredet és még tennénk hozzá. A versenyszám a VB bemutatkozásán jól szerepelt, erősen feldobta a hangulatot, ráadásul nagyon jó kis circle-ök alakulhattak ki, aminek láthatóan örültek a nézők. Ja és majd elfelejtettem, a circle elején, a játékosok közös megegyezéssel döntenek arról, hogy kinek a bagével játszanak. Szóval mindent összevetve jó kis versenyszám ez, szerintem még hallunk róla más versenyen. Azt is megjegyezném azért, hogy ez a versenyforma, nem pótolja se a shredet, se a sick3-t viszont mellé nagyon jó, sőt a rutinnak is maradnia kell a fő műsorszámnak Ha jól emlékszem, minden körből egy ember jutott tovább, majd ott újabb körök lettek és az onnan tovább jutottak alkották a döntős circle-t amit pénteken rendeztek. A döntő "elég" izgalmasnak ígérkezett, Honzával, Jordennel, Felix-szel, illetve Ales-sal.

A circle contest után, hazasiettünk zuhanyozni, pontosabban siettünk volna, mert eltévesztettük az irányt a vonaton, ami viszont nem volt akkora probléma, mert a BOTS (Bringing Out The Shred), vetítése kb. 1 órán belül kezdődött és arról finoman szólva nem akartunk lemaradni. Az előző nap már láttuk a mozi épületét, és elég komolynak tűnt, már csak azért is, mert ez nem egy szimpla mozi volt, hanem amolyan "Német Filmmúzeum"-ként működött. Odaérve rögtön be is nyitottunk az ajtón, hátha már történik valami, embereket nem láttunk, de beljebb kerülve felfedeztünk egy halomra rakott planetfootbages cipősdobozt, a tetején a kinccsel, a quantummal. valami azt súgta, hogy ezt még nem kéne látnunk, ezért kiosontunk a mozi elé, a többiekhez, ahol már elég sokan várakoztak. Közben kikerült az ajtóra egy "No entry till 10:45" felirat, ami megerősítette az előbbi gyanúnkat. Mondjuk akkora titkot nem árultak el, mert tudtuk, hogy lesz valami "presentation" a műsor szerint és gyanítottuk, hogy az bizony a quantum bemutatása lesz. Pár perccel később egy quantum poszter is kikerült, Tinát ábrázolva, tehát egyre nagyobb volt a várakozás. Ajtónyitás, majd megismétlődik a szállásfoglalós jelenet, mindenki hanyatt-homlok rohan, az emberek egymáson átesve próbálnak helyet találni a moziteremben. Kifogtunk egy elég jó helyet a terem közepe fele, úgyhogy most már csak egy kis vizet kellett szerezni, mert kb. 5 perccel a bevonulás után marha meleg volt a teremeben. A szervezők vártak még emberekre, sokan akik később futottak be, már csak a lépcsőn kaptak helyet. Jan Zimmerman és Jere Vainikka az este két főszereplője már a terem elején ácsorogtak, arra várva, hogy köszönthessék a jónépet. (Aki esetleg nem tudná, Jan Zimmermann a planetfootbag feje, Jere pedig a BOTS producere, rendezője, írója, szóval mindene) Rövid köszöntés, a tömeg már most őrjöng és Jere nevét üvölti, mi úgy döntünk azért még várunk vele a film végéig, de azért mi tagadás nagyon kíváncsiak voltunk a dologra. Először a Worlds Video Contest kezdődik, ami a VB-re kiírt rövidfilmek versenye. Tavaly ugye Jere nyert ebben a kategóriában a Training Day-jel, ő most a zsűriben ül. Bemutatják a zsűritagokat, elkezdődik a vetítés. Nem tudom megmondani melyik filmet ki csinálta, azt hiszem három film ment le, egy az eb-ről, egy a svájci bajnokságról, egy pedig Evan Lovely klipje volt, valamelyik amerikai versenyről, vagy Jamről. Hát most megint le kell szólnom egy-két dolgot. A tavalyi videóverseny résztvevői közül, ugyan csak a Training Dayt, és Ellis Piltz filmjét láttam, de azok jóval meghaladták a mostani filmek színvonalát. Jere tavaly nagyon magasra tette a mércét és ezúttal - nem csak az én véleményem szerint - a közelébe se sikerült érni a tavalyi győztesnek. A filmek anyaga jó volt, de tulajdonképpen zenére összevágott shred videókról volt szó, amik nem rosszak, de nem egy videó contesten. Szerintem mindenki valami egységesebb, jobban kitervelt dologra számított. Valami olyan klipre, ami szól valamiről, ami valamit feldolgoz szóval nem ilyenekre. Természetesen azért kaptak tapsot a klipek bőven. Ha jól emlékszem, nem minden filmet vetítettek le, mert a hőmérséklet vészesen magasra szökött a teremben, lehet hogy amiket nem vetítettek le, jobbak voltak a látottaknál, de ezt majd a zsűri eldönti. Szóval a harmadik film után, közölték, hogy a BOTS-ra ugrunk.

Elkezdődik a film, néma csönd. Első benyomások, csendes, nagyon jó zene, profi vágás, szereplők kiírása egyedi és tényleg olyan profi, amilyet a teaser után vártunk. A film narrátora és főszereplője Mikko Leppisto, aki egy rendőrt alakít. Az egész film egy zsarusztori, footbaggel kombinálva. Látszik az egészen, hogy a srácok keményen megdolgoztak vele, profi munka. Ütős shred jelenetek, állat zene, ötletes vágás, minden a helyén van. Egy dolog volt, ami kicsit talán beárnyékolta a vetítést. Valakik ugyanis a film első öt percét végigröhögték, mert viccesnek találták, hogy ilyen komolyra van véve a téma. Nem azt mondom, mi is mosolyogtunk egy-két dolgon, mert nem mindennap látni olyan jelenetet, hogy valaki, pisztolytáskával az oldalán, oldschool vetítőgép mögött, fekete-fehér shred videókat néz, de akkor sem röhögtünk hangosan, csak mosolyogva bólogattunk a (jó) ötleten. Aztán hála istennek valaki hátulról egy finom "Shut the fuck up" kiáltással elhallgattatta a "szabotőrt". Persze azért koránt sem volt olyan zavaró a dolog számunkra, annál idegesítőbb lehetett a készítők számára, mert szerintem ők nem szánták ennyire viccesnek a dolgot. A film lement óriási tapsot kapott, olyan volt amilyenre számítottunk, sok durva jelenettel, amiket most nem lövök le, mert meg kell nézni.

A taps nagynehezen elcsitult, Jan Zimmerman következett. Azt hiszem az első mondata az volt, hogy a repülő mégsem zuhant le, (gondolom ezzel hárították el a kérdezősködőket), itt vannak a cipők. Ezután korrekt prezentációt tartott arról, hogy hogyan készült a quantum, kiknek, miért, és eddig miért nem volt, szóval mindent elmondott, nagyon korrekt és szimpatikus módon. Hangsúlyozta, hogy a cipő nem tökéletes, (ahogy egyik sem az), ők is emberek, de arra törekszenek, hogy jó legyen, és ehhez szükség van arra, hogy a vásárlók visszajelezzenek és konstruktívan elmondják, hogy mi a jó és mi a rossz a cipőben, így az új kiadásban mindig tudnak javítani. A cipőnek egyébként az előzetes jelek szerint rengeteg pozitív tulajdonsága van. Kezdjük azzal, hogy nem kell semmit szétvágni rajta, nem kell betörni, csak felveszi az ember és "ready to play". A cipő könnyebbnek tűnik a lavernél, az anyaga vékony, hogy lehessen érezni rajta a baget, bár ez talán a cipő egyik hátránya is lesz, mert így valószínűleg nem fog annyit bírni az anyag, de hát valamit valamiért. Minden esetre bíztatónak tűnik a dolog és a planetfootbageseken is úgy látszik, hogy minél jobbat akarnak csinálni. A cipő bemutatója után, egy planetfootbaget bemutató "bemutató" következett, amit Ali tartott, de megmondom őszintén nem nagyon értettem mit akartak vele elérni. Pontosabban értettem, ugyanis az egész VB alatt kint lógtak a planetfootbages logók, amik azt az üzenetet küldték a rájuk bámuló emberek felé, hogy a MI planetfootbagünk. (volt Our planetfootbag, My planetfootbag és Your Planetfootbag). Lényegében akik odafigyeltek az előző, Quantumos prezentációnál, azoknak már leesett az amit Ali is elmondott, hogy a planetfootbag értünk, a footbagesekért van, úgyhogy használjuk ezt ki, és segítsük a munkájukat. (pl. azzal, hogy bizalmat szavazva nekik megvesszük/kipróbáljuk a Quantumot) A srácok egyébként igencsak bekeményítettek. Amellett ugyanis, hogy létrehozták a világ első footbages cipőjét, (lényegében megalkottak egy cipőmárkát), elkezdték a shopjukban árulni a világ legjobb varróitól vásárolt bageket. (pl.: Iljabag, Felixbag) Véleményem szerint ez nem rossz dolog, mert a bagek nem lettek drágábbak annál, mint amennyiért a varróik árulták őket, így viszont az ember egy online-shopból kényelmesen válogathat, a világ első osztályú bagei és cipői közül. Ezek a dolgok számomra azt sugallták, hogy haladunk valamerre és a footbag tényleg önálló, cégektől és trendektől független sporttá vált. Ez pedig szerintem jó dolog.

A terem iszonyatos melegétől megcimborodva (hihi) iszkoltunk ki a szabad levegőre. Útközben azért végigtapertuk az új cipőket és abban megegyeztünk, hogy nagyon biztatónak tűnnek. Aznap estére nem volt más program, úgyhogy a szálláson sörözgetve megtárgyaltuk az aznap látottakat.